Sokáig a szüleimnél laktunk, mikor megszületett a 2. gyermekünk építkeztünk. Nagyon vártuk azt a napot, amikor beköltözhettünk az új házba.
Mellettünk lévő lakó egy idős házaspár. Sok kutyával és még több lyukkal a kerítésen.
A kerítésen akkora lukak voltak, hogy a kutyák vígan átfértek és miért is ne át is járkáltak.
Egyszer, amikor jöttünk haza nem tudtunk bemenni a kapunkon, mert a szomszéd kutyája megugatott.
Addig fajult a dolog, hogy nem tudtam kiengedni a saját udvaromra a gyerekemet, mert félt.
Ezt többször szóvá tettük nekik, mindhiába.
Azzal a felszólalással „a kutya nem harap”nem csinál semmit.(persze magyarázza el ezt meg egy ötéves kislánynak.)
Sokáig és sok mindent eltűrtünk, de a pohár ott tellett be, amikor a férjem egyik nap nekiállt, hogy akkor majd ő sajátkezüleg megfoltozza azt az átkozott kerítést és az idős bácsi azzal fenyegette, hogy ráuszítja a kutyákat. Feljelentettük őket.
Áldás a jó szomszédság, aki ebben a szerencsében részesül, becsülje meg azt.
További szép napot mindenkinek!
Üdv: Zsuzsa.