Nálunk a szomszéd azt hiszi magáról, hogy rokon....
Azzal kezdődött, hogy költözés után 3 nappal felcsöngettek hozzánk, tudnák e szólni édesanyámnak, mert, hogy gyerekkorukban ismerték egymást, és szeretne beszélgetni vele...
A beszélgetés abból állt, hogy nem akarok pofátlan lenni, de megkínálnál egy kávéval?
Majd a beszélgetés végén távozott egy pohár cukorral, egy szál cigivel a füle mögött, és két szatyor kinőtt gyerekruhával a hóna alatt.
Majd a látogatások rendszeressé váltak... Mindig valami apróságnak mondható dologgal távozott, amit senki nem sajnált tőle, de összeszámolva több tízezres nagyságrendre rúgott.
Fél év múlva már a rövid látogatások több órásokra húzódtak … a szeretem, hogy szőrős a lábam és milyen jó volt gyerekkorunkban téma között mindig kölcsönkért valamit, amit persze soha többet nem láttunk....
Már odáig fajult a dolog hogy fel sem jött (ennek még csak-csak örültünk), hanem a gyerekét küldte fel, mert annak anyám soha nem mondott nemet....
Hozzánk jártak vásárolni....
Mint utóbb kiderült, amit nálunk nem kapott meg azt elkérte a két alsószomszédtól.... végülis jól keverte a kártyákat, mert boltba nem kellett járnia.


 

Szerző: Fricsek  2008.10.13. 18:47 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldebb.blog.hu/api/trackback/id/tr76711982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2008.10.13. 22:28:22

Ha cinetrip lesz nálatok (házfalvetítés), akkor a ti vizesblokkotok mentén a falra egy családfát fognak vetíteni. Amikor igazán nagy baj van, az ember a rokonaira számíthat a legjobban! Például ha nincs cukor otthon.

Pazar élménybeszámoló, ki a szerző? Föléköltöznék.

füstölgő szomszéd 2008.10.13. 23:00:33

Micsoda "áldás" az ilyen kéregető szomszédság! Előző lakásunkban már volt telefon, még abban az időben, amikor ez kiváltságnak számított. Mi nem tehettünk róla. A szomszédom megpróbált, mert irigyelte tőlünk. Annyira utált emiatt, hogy csak alkoholmámorban mert becsengetni hozzánk, hogy messze vidéken élő testvérét felhívhassa. Sose tagadtuk meg tőle, csak az volt kellemetlen, hogy mindig vasárnap ebédidőben jött, és állandóan belehamuzott az én akkor divatos, füstszínű üveg salátástálkámba, és nem tűnt fel neki, hogy a csalalmádéban nyomta el a csikkjét. Sosem fizette ki a telefonokat, és a salátákat :)