Sokáig a szüleimnél laktunk, mikor megszületett a 2. gyermekünk építkeztünk. Nagyon vártuk azt a napot, amikor beköltözhettünk az új házba.
Mellettünk lévő lakó egy idős házaspár. Sok kutyával és még több lyukkal a kerítésen.
A kerítésen akkora lukak voltak, hogy a kutyák vígan átfértek és miért is ne át is járkáltak.

Egyszer, amikor jöttünk haza nem tudtunk bemenni a kapunkon, mert a szomszéd kutyája megugatott.
Addig fajult a dolog, hogy nem tudtam kiengedni a saját udvaromra a gyerekemet, mert félt.
Ezt többször szóvá tettük nekik, mindhiába.
Azzal a felszólalással „a kutya nem harap”nem csinál semmit.(persze magyarázza el ezt meg egy ötéves kislánynak.) 
Sokáig és sok mindent eltűrtünk, de a pohár ott tellett be, amikor a férjem egyik nap nekiállt, hogy akkor majd ő sajátkezüleg megfoltozza azt az átkozott kerítést és az idős bácsi azzal fenyegette, hogy ráuszítja a kutyákat. Feljelentettük őket.
Áldás a jó szomszédság, aki ebben a szerencsében részesül, becsülje meg azt.
 

További szép napot mindenkinek!
Üdv: Zsuzsa.






 

Szerző: Fricsek  2008.10.15. 22:46 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldebb.blog.hu/api/trackback/id/tr83716116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.