"Ez már egy régebbi történet, de ma már jókat derülünk rajta."

Budapest, VII. kerület, Dohány utca, még a „Budapestet akkoristönkrezúzom-monnyon le” időszak előtt. Az albérlet kiosztása fantasztikus volt. A főbérlő a normális méretű lakást egyszerűen egy ajtónál lerekesztette, a hangszigetelésről nem valami sokat tudóan.

A főbérlő a normális méretű lakást egyszerűen egy ajtónál lerekesztette, a hangszigetelésről nem valami sokat tudóan.

Így a mi részünk egy nagy szoba, egy ici-pici galériás lyuk, a galéria alatt egy elszívóval ellátott konyha, és egy fürdő wc kombi, melynek szellőzése közvetlenül a lépcsőházra történt, hangosabb szellentésekkel nagyon vigyázni kellett…
 De a pláne ehhez a kedves szomszédunk volt. Aki nem mellesleg transzvesztita eladó művész(nő)-nek képzelete magát. Órákon át hallgathattuk a Madonna adaptációit, a Megasztár „hú, de égő” első válogatásainak színvonalában. Gyakorta naponta többször. De mi aránylag toleráns emberek révén nem balhéztunk. A kisfiúnk akkortájt született, úgyhogy viszonzásként gyereksírást hallgathatott.
A főbérlőnk egy csendes úriember volt, akit ha megleptünk, megijedt, stb. akkor dadogásba kezdett.  

A főbérlőnk egy csendes úriember volt, akit ha megleptünk, megijedt, stb. akkor dadogásba kezdett.

Ő persze mit sem sejtett, hogy ki lakik a másik lakásban, ami ugyancsak az ő tulajdonát képezte. Egyszer a párommal mentek át gázóra-leolvasás céljából, amikor egy hölgynek látszó fiatalember szabadkozott, hogy még nincs készen a sminkje, és ezt egy kendővel próbálta leplezni, melyet szája elé rakott. A reakció: a főbérlő érthetetlenül dadogni kezdett, ő még nem látott ilyet. Ekkor már bő 4 hónapja lakott ott a srác/lány.
A művésznőnk nevét igazából sosem akartuk megtudni. Ám a nyár, a meleg arra késztetett, hogy nyitott ablaknál aludjunk.

A művésznőnk nevét igazából sosem akartuk megtudni. Ám a nyár, a meleg arra késztetett, hogy nyitott ablaknál aludjunk.

Ekkor történt, hogy a társasága, - ami ugyancsak lányoknak öltözött fiúkból verbuválódott- elvétették az ablakot és ama felismerhető, semmivel össze nem téveszthető erőltetett magas hangon, mint a trubadúrok a középkorban, jelezni szerettek volna neki: „ Victorió, Victóóórióóó Princessszzzz” többször ismételgetve. Egy ideig csak röhögtünk, majd kiszóltunk, hogy kettővel arrébb próbálkozzanak, ha már a kapucsengőt túl modern találmánynak tartják.
 A sors iróniája, hogy a kedves szomszéd 2 hónapra külföldre utazott, lakását a barátjára/barátnőjére bízva.

Az egyik éjjel furcsa zajok jöttek át . Méghozzá egyértelmű szexuális aktus zajai.

Az egyik éjjel furcsa zajok jöttek át . Méghozzá egyértelmű szexuális aktus zajai. Ám a végkifejlet igencsak meglepő volt: kutyaugatás mely a csúcsponton kutyavonyításba csapott át. 

 

Azért hálás vagyok a sorsnak ezért. Sokat tanultam a toleranciáról, és sokat nevettünk az egészen, és azóta van egy tuti ütős sztorink, melyen mindenki fogja a hasát.