Látszólag egy kulturált lakótelepen élek, látszólag a lakók rendesek, itt lépcsőházon belül is. Sőt, azok is. Csak mondjuk úgy, különbözünk. Például. Nálunk nem szokás hajnali ötkor csibét csontozni és húst klopfolni, ám alattunk igen. Kellemesen émelyítő szagok a reggeli konyhába botorkálás kísérőjeként. Aztán a WC-be érve, hallom a bokákoló szomszédot, ahogy a tegnap estét próbálja meg kidobni magából, több-kevesebb sikerrel. Aztán egy zuhanyzás, rá egy órára még egy. Közben egy kis ágynyikorgás, persze biztos nem szexeltek. 
A pincében, ahol nekünk a robogóink állnak, nekik egy kis priccs található, fölötte a falon meztelen nős képek, mellette boroshordó, meg egy kis pálinka, persze mindkettő házi készítésű. Péntekenként az ajtót nyitva hagyják, így társalognak, legtöbbször éjszakába nyúlóan, miközben belengi az egész lépcsőházat a kellemes 400 forintos cigi füstje. Nem baj, ha a kölyök részegen jön haza, őt is megkínálják. Együtt a család, szépen harmonikusan, részegen. A fiacskájuk, ha jól számolom, harmadszorra járja a 3. -at a szakközépben, a 2. szerencsére másodszorra sikerült; ha így megy egy fél évtized még és megvan az érettségi. Mint látjátok, kis nosztalgikus hely ez itt Nyugat-Magyarországon, ahol az ifjú generáció gondoskodik arról, hogy megálljék az idő.

A cikket amitlatok küldte nekünk.